2015. január 29., csütörtök

Szentivánéji álom

Végre kezdem utolérni magamat, már ami a bejegyzéseket illeti. Múltkor említettem, hogy régóta szeretném leírni a legfrissebb színházi élményemet. Igaz, nem mostanra terveztem ezt az ajánlót, de a szép idő meghozta hozzá a kedvem- igen, nekem a hóesés is szép időnek számít.
Vagyis következzék a Szentivánéji álom című színpadi mű ajánlója.

   Bis bald
   Johanna

U.i.: Százan olvastátok az előző bejegyzésemet! El sem tudom ezt hinni, nagyon köszönöm! Ráadásul új feliratkozóim is lettek. Ez azt jelenti, hogy jó irányba haladok? (:




Forrás : moly.hu
Azon szerencsések közé tartozom, akik pár éve viszonylag gyakran megfordulhatnak a Nemzeti Színházban. Ha nem itt élnék, akkor valószínűleg tíz évente, ha egyszer juthatnék el. Viszont szerencsére nem így van. Bár ha jobban belegondolok, akkor ez a darab után nem érzem magam olyan szerencsésnek...
Január 5-én, hétfőn láthattam a Szentivánéji álom című darabot, aminek nyár közepén Gyulán volt a bemutatója a Nemzetközi Shakespeare Fesztiválon, Budapesten pedig ősszel. Shakespeare világhírű művét egy grúz rendező, David Doiasvili vitte színpadra. A szereposztásban olyan nevek találhatóak, mint Nagy-Kálózy Eszter, Tompos Kátya vagy Reviczky Gábor.
Ez a darab biztos, hogy nem fog a kedvenceim közé kerülni. Sőt! Eddig egyetlen egy darab volt, ami nem nyerte el a tetszésemet. Viszont most még azon is elgondolkoztam az előadás közben, hogy felállok és ott hagyom az egészet. Aztán eszembe jutott, én ezért a darabért fizettem. Úgyhogy maradtam a helyemen és végigültem a több, mint három órás művet- volt egy kis technikai baki az előadás közben, amiért kényszer szünetet kellett tartaniuk. Ergo még tovább tartott, mint amennyinek kiírták. 
Szeretem Shakespeare-t. Szeretem a modern feldolgozásokat. Viszont. Doiasvili Szentivánéji álomja minden volt számomra csak szerethető nem. Pedig maga történet az egyik kedvenc történetem a drámaírótól- az örök favorit a Lear király marad. Azonban a darabban az eredeti szövegen kívül semmilyen jó mozzanat nem tudok felsorolni. Persze azonkívül, hogy ismét megbizonyosodhattam arról, mennyi mozdítható elemet tartalmaz a Nemzeti színpada. Az előadás végére nem maradt egyetlen olyan elem, amit ne süllyesztettek le vagy ne emeltek volna méteres magasra. Természetesen a látvány fontos, na de ennyire... Bár inkább néztem, hogyan változik a színpad percről percre, minthogy a rajta zajló szenvedést nézzem. Merthogy az volt, szenvedés. 
A színészek, mintha elvesztek volna, mintha nem értenék, miről is szól a darab. Reviczky sem hozta a megszokott formáját. Pedig ő benne bíztam, sajnos csalódnom kellett. Volt egy-két momentum, ami ígéretesnek tűnt (Farkas Dénes (Puck) alakítása). Viszont a legtöbb pillanatban inkább elsüllyedtem, mint nevettem. Hol itt a vígjáték?
Ha mégis kedvet kaptok, hogy megnézzétek, nem árt tudnotok, egy korhatáros darabról van szó. Bár az, hogy ezt feltüntették, semmit nem jelent. Egy ilyen darabnak nem a Nemzeti Színházban a helye. Tisztában vagyok azzal, hogy haladnunk kell a korral, modernizálni kell a darabokat. Azonban az alpáriságnak semmi keresni valója nincs szerintem egy ilyen helyen.
Lezárásképp megemlíteném a valaha legidegesítőbb zenét, amit hallottam színházban. Ez a szám átitta az egész darabot. Mindenhol szerepet kapott. Mindenhol. Biztosan, nagy kedvence lehet Doiasvilinek, mert minden egyes lejátszáskor egyre hangosabb és hangosabb lett. 
Forrás : gifcentral
Megérte-e a pénzt? Nem, határozottan nem. Ha nem sűrűn jártok színházba, kerüljétek ezt a darabot szerintem. Elmenne tőle a kedvetek. Mindenesetre nem vesztettem el a reményt. A következő előadásnak jobbnak kell lennie.

2 megjegyzés:

  1. Hasonló élmény volt nekem is a Játékkészítő... habár az alapból modernizált mesehősökről szólt, de ahhoz képest hogy mennyire reklámozták szerintem alul maradt az elvárásokhoz képest...a zenével ott nekem nem volt bajom de a színház szerintem pocsékul van megépítve és az előadás is kissé furcsa volt mint inkább érdekes... rossz az amikor az ember valamit nagyon vár aztán puff nagyon nem tetszik a dolog...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos arra már rájöttem, hogy amit túl reklámoznak az nem mindig jó... Így voltam a Játékkészítővel is. Mindenhol a műsor plakátjait láttam, a tévében ezerrel ment a reklámozás. Ez el is vette a kedvemet. Plusz utána ismerőseim, akik voltak, mind mondták, mekkora csalódás volt nekik is.

      Törlés