2015. április 30., csütörtök

Jégkorong világbajnokság 2015



Noha ez a bejegyzés még az idei világbajnokság ajánlójának készült, sajnos nem sikerült befejeznem. Egyrészt már csak három hét van vissza a szorgalmi időszakból, ez a most-már-igazán-oda-kell-magamat-tenni időszak. Vajon miért van az az érzésem, hogy az összes megpróbáltatásnál ezt fogom mondani? Másrészt a múlt heti meccsek miatt pedig szinte euforikus hangulatban voltam. Próbáltam többször összeszedni a gondolataimat, hogy egy rendes posztot tudjak Nektek abszolválni. Remélem, sikerült.


   Bis bald
   Johanna




Hihetetlen módon örülök és most írás közben vigyorgok, ugyanis a magyar jégkorong válogatott a 2016-os világbajnoki harcot Oroszországban fogja vívni. Ami nem jelent mást, minthogy FELJUTOTTUNK AZ "A" CSOPORTBA!

A szapporói csoda (2008) és a következő világbajnokságon gyors kiesés után sokáig nem is tudtam, mit gondoljak. A csapat a kiesést követően végig ott a feljutás kapujában, viszont valahogy eddig nem jött össze. De most! Most eljött a mi időnk is. Másodszorra is megtörtént a csoda, amiről mondhat nekem bárki bármit, szerintem akkor is csodának számít mindkét feljutásunk. Természetesen mindenki érezte, hogy a vérfrissítést követően kezdett összeforrni a csapat. Megtalálták az összhangot. Valamint Banham és Sarauer honosítása is ösztönzően hatott a válogatottra.

Viszont haladjunk sorjában.

A felkészülési meccsen megvertük Ausztriát, míg a szlovénok ellen elvéreztük annak ellenére, hogy 2-0-ra vezettünk. A felkészülés után mondtam apának, nem szabad elfelejtenünk, ők felettünk játszanak. Most már nincsenek felettünk! :D 




A vb-keret

Kapusok : Bálizs Bence (1), Hetényi Zoltán (29), Rajna Miklós (30)
Védősor : Gőz Balázs (3), Gröchl Tamás (23), Kiss Dániel (17), Tyler Metclafe (11), Orbán Attila (7), Pozsgai Tamás (14), Szirányi Bence (26), Tokaji Viktor (32), Varga Arnold (5), Vas Márton (10)
Támadósor : Azarai Zsolt (12), Frank Banham (8), Bartalis István (28), Benk András (9), Erdély Csanád (6), Hári János (22), Kóger Dániel (16), Kovács Csaba (2), Magosi Bálint (25), Nagy Krisztián (13), Reiter Attila (27), Andrew Sarauer (15), Sebők Balázs (4), Sikorcin Ladislav (81), Sofron István (20), Vas János (21), Vincze Péter (24)

A kerettagokból azonban három olyan embert nem láthattunk a jégen, akik oszlopos tagjai voltak a válogatottnak; Tokaji Viktor, Sikorcin Ladislav és Bartalis István sajnos nem volt ott Krakkóban. Így utólag persze könnyű azt mondani, hogy nagy baj nem ért minket, a feljutást nélkülük is kiharcoltuk. Viszont az első meccs előtt még nem voltam megnyugodva. Különösen ha megnézzük, milyen fiatalok az egyesek játékos (Gőz, Erdély, Hári, Varga). Jobban átnézve a különböző adatokat, nem csoda, hogy sokan temették a válogatottat. 

Április 19-én, a világbajnokság nyitó meccsét Japánnal vívtuk. Sikeren vettük az első akadályt, a csapat 4-2-es győzelmet aratott. Majd jöttek a kazahok. Mindenki tudta, hogy nem lesz egy könnyű mérkőzés. Bármennyire is szeretem a válogatottat és bárhol kiállok értük, mégis azt kell mondanom, közünk nem volt a meccshez. Az emberelőnyüket teljesen kihasználták, négy gólt így sikerült lőniük. Sokkal jobbak voltak, míg nekünk az emberhátrányos védekezés nem igazán ment. Az eredmény végül 5-0-ás vereség lett. Csendben megjegyzem, Kazahsztán mindenkit elvert. 
Majd az olaszok ellen 4-1-re nyertünk. Ekkor már az én állandóan pesszimista apukám is elkezdett hinni. Egy köpésre voltunk a sikertől, a feljutástól. Az ukránokat egy igazi erőt próbáló meccsen legyőztük szintén 4-2-re.
Egy mérkőzés. Ennyi volt hátra az idei világbajnokságból. Ha nyerünk, feljutunk. Ha döntetlent játszunk, feljutunk. Ha kikapunk, harmadikok leszünk és nem jutunk fel. A képlet egyszerű; minden áron nyerni. Mindenki sejtette, ez egy ki-ki meccs lesz. Aki lövi az első gólt, az lesz a győztes. Mondta öcsém és igaza lett. De még milyen jó, hogy igaza lett! 2-1-re legyőztük a lengyeleket. 



A magyar jégkorong szurkolótábora legendás hírű. Össze sem lehet hasonlítani a foci drukkerekkel. De nem kell sportágat váltani, elég megnézni az NHL-t. Ott ha a hazai csapat kikap, a játékosok pár pillanat alatt eltűnnek a pályáról. Még egyszer mondom, hazai csapat. És hogy miért menekülnek? A saját szurkolóik elől. Nem az ellenfél drukkolóiktól félnek, hanem a sajátjaiktól. Mert ők kifütyülik a csapatukat. Milyen szurkolótábor az ilyen?! Bezzeg a magyarok! Elcsépelt gondolat, miszerint kicsi a bors, de erős, mégis igaz. Nem vehetjük fel a versenyt egy nagyobb ország szurkolóival, ez tény. Sokkal többen vannak, elég csak Németországra gondolnunk. Viszont. Ne higgyétek, hogy 3000 magyar síri csendben nézi végig a mérkőzéseket. Bizony, nagyjából háromezer magyar dönt úgy évekről évekre, hogy élőben szeretné végig izgulni a világbajnokságot. A számok különben folyamatosan nőnek. 
Akár esik, akár fúj, a magyar mindig szurkol. Megállíthatatlanul, töretlenül. Élőben sajnos még nem volt szerencsém részt venni egy ilyen volumenű meccsen - na majd később! Azonban a tévén keresztül is átjön a feeling. Libabőrösen ültem végig az idei vb összecsapásokat. A kinti szurkolók az összes meccsen végig szurkoltak és biztatták a csapatot.
Azt meg csak mellékesen jegyzem meg, mindegyik mérkőzés után a szurkolók elénekelték a székely himnuszt. A többi ország játékosai és szurkolói pedig csak néztek. 

Ha már szurkolás. Nemcsak a magyar szurkolók jeleskedtek emberségben és tisztelet adásban, hanem a lengyelek. Amikor felcsendült a himnusz a feljutást jelentő győztes meccs után, nem volt olyan lengyel, aki ne tapsolt volna. Valamint egy nagy magyar-lengyel zászló az egész világbajnokság alatt az egyik szektor üléseihez volt erősítve. Mi ez ha nem barátság?
Hol vannak hozzájuk képest a foci drukkerek...


Hoztam Nektek néhány videót. Ha eddig nem szerettétek volna esetleg a jégkorongot, akkor ezek után muszáj lesz szeretnetek. :) Tessék végignézni őket!


A diósgyőri szurkolók után szabadon, de szerintem ide is tökéletesen passzol.

No comment. :D





A csoportból kiesett Ukrajna - mindenki megverte őket, feljutott az "A" csoportba divízió 1/A csoportos világbajnokként Kazahsztán, valamint a második helyezett Magyarország (az ünneplésen ez nem látszott meg. Mintha mi nyertük volna meg, úgy ünnepeltek és örültek a kinti szurkolók).
Hogy kik ellen fogunk jövőre játszani még nem tudni, ugyanis a főcsoport vb-je holnap indul.

A fotókat Mudra László készítette.



Gyerünk gyerekek, egy ország Veletek! Jövőre Moszkvában tali.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése