2015. április 9., csütörtök

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Kedvenc regény


Egész eddig úgy voltam, hogy nem írom meg az eheti VKP-s posztot. Nem azért mert nem tetszik - imádom!-, hanem mert két hete egyszerűen nincs kedvem semmihez. Itthon vagyok tényleg két hete, néha kimozdulok, de amúgy nem történik semmi. Ebből a szar, katatón állapotból kihúzott a húsvét. Viszont az is inkább a rohanásról, mintsem az egymásra figyelésről szólt. 
Plusz el is felejtettem a VKP-t, teljesen kiment a fejemből. De úgy döntöttem, elég ebből a tényleg semmittevésből! Nemcsak tanulnom kellene, hanem a blogra is írni kéne. 
Mondjatok nemet a tavaszi fáradságnak!

     Bis bald 
     Johanna

U.i.: Ugye, milyen jól néz ki az új VKP-s kép? (:





Mivel én imádok olvasni, ezért ez a poszt egyszerre testesíti meg az áá-imádom-úgy-megveszek-érte és a jajj-most-mégis-mit-kéne-írnom-ide érzést. Bizony, annyi regény közül lehetetlen kiválasztani egyet, vagy akár többet, ami kedvenc. Most mégis megpróbálom.

Az aktuális kedvenceket mellőzném, hisz azok helyére úgyis mindig új fog kerülni. Inkább azok az érdekesek, amiket régebben- főleg évekkel-, ezelőtt olvastam.

Forrás : moly.hu

Az első örök kedvenc, A titkos kert című regény. F. H. Burnett művével másodikosként ismerkedtem meg és kötöttünk életre szóló barátságot. Mikor először olvastam, imádtam. Emlékszem, csak úgy faltam a sorokat. Az olvasónapló készítést pedig különösen szerettem - amúgy sosem szerettem, de ennél a regénynél mégis.
Sajnos nem könyvformában van meg nekem. Még anno valamelyik osztálytársam anyukája lefénymásolta mindenkinek fekete-fehérben, így a rajzok elég torzak lettek. Plusz, ahogy össze van fűzve... Hát nem lesz örök életű.

Forrás : aprohirdetes.biz
Szabó Magda Születésnap című regényére még sok-sok évvel ezelőtt bukkantam rá nagymamám egyik könyvespolcán. Ott porosodott a polcon, sárgultak a lapjai. Néhol szakadt volt a borító, mégis késztetést éreztem az könyv elolvasására. Úgy hogy nem is tudtam, miről szól. Egyszerűen éreztem, nekem ezt akkor el kell olvasnom. Levettem a polcról és bevackoltam magam a ház egy csendes zugába és egy huzamba kiolvastam ezt a regényt. Mélységesen megérintett és még többet akartam olvasni Szabó Magdától, no meg a Pöttyös könyvekből. 

Most, hogy elkezdtem írni a posztot, visszatért az írhatnékom. Sajnos azonban az időm véges - így jár az, aki későn kezd neki. :(

Nézzetek be a többiekhez is! :)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése