2015. május 21., csütörtök

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Egy blogposzt születése



A mostani VKP téma a blogolás kulisszáiba kalauzol Titeket. Nagyon szeretem az ilyesmi bejegyzéseket, így nagy örömmel írtam.
Ha még nem hallottatok a Vigyázz! Kész! Posztolj! kezdeményezésről és esetleg csatlakozni szeretnétek, akkor itt megtehetitek!


     Bis bald
     Johanna


Mivel eléggé szétszórt vagyok, ezért nincs egy kimondott szokásom, rituálém, ami szerint írom a posztokat.
A Let's play master and servant az indulása elején egy történetes blog volt. Azonban rá kellet jönnöm, ez nem az én világom. Természetesen imádok írni, de egy saját történetet közzé tenni az interneten... Nem állok erre még készen. Így kitöröltem az addigi bejegyzéseimet, és átalakult a blog. Ahogy a fülszövegben is olvashatjátok, főleg programajánlókat osztok meg Veletek.

Ezért a legelső dolog - ami egyben a legfontosabb is-, találnom kell egy programot. Legyen ez meccs, kiállítás, mozi. A lényeg, hogy érdekeljen és megfizethető legyen. Ha ez meg van, akkor értelemszerűen el kell rá mennem. Az agyam egy idő után automatikusan azon gondolkozik, hogyan nézne ki ez és ez a blogon? A színházban is az jár folyamatosan az eszembe, ha éppen nem tetszik az előadás, hogyan fogom elrettenteni az olvasókat az előadástól.

Ezek után már csak le kell ülnöm a gép elé - általában késő délután, reggel iskolában vagyok, este pedig tanulni szoktam-, és leírni a véleményemet, tapasztalatomat. Azonban nekem az első sor leütése mindig hatalmas nehézséget okoz. Frusztrál az előttem lévő fehér, üres kép, amit meg kell töltenem értelmes és értékelhető szöveggel. Szeretem a bejegyzést egy képpel kezdeni, mert az inspirálóan hat, valamint beindítja az "ihletgyárat". Ha ez sem segít, akkor elindítom a zenét. Ez általában már segíteni szokott.

Sosem írok wordbe, nem szeretek. Igaz, hogy többször kattintottam rossz helyre figyelmetlenségből és tűntek így el a bejegyzéseim. Ennek ellenére, még mindig "élesben" írok. Szerintem így sokkal természetesebb lesz az írásmódon. Plusz az előnézet segítségével jobban oda tudok figyelni a tördelésekre. Közben formázom, linkeket adok hozzá. Ha nem tenném, később elfeledkeznék róla.

Amint kész az írás, képeket keresek. Fontos, hogy saját képekkel dolgozzak. Azonban ezt nem mindig tudom teljesíteni, így a netről szedek le képeket. Legtöbbször a jó öreg Google barát segítségével. Beütöm a keresőbe az adott kulcsszavakat, a legjobb képeket, gifeket kiválasztom. A képek beillesztésével, méretezésével elszöszölök egy kicsit. Még módosítok a szövegen, hozzáírok vagy kitörlök pár sort.

Ahogy ez megtörtént, leellenőrzöm, nincs-e benne elgépelés vagy helyesírási hiba. Általában a Blogspot is jelzi, de jobb biztosra menni. Most is biztosan, maradt pár hiba a szövegben. Amint befejeztem a szöveg ellenőrzését, még egyszer megnézem előnézetben. Hátha nem úgy néz ki, ahogyan szeretném. Esetleg változtatok rajta egy keveset.

Végső lépésként elhelyezem a címkéket. Igyekszem csak a legfontosabbakat odaírni. A kevesebb néha több! Ezek után már csak a közzététel van hátra. Nem szoktam időzíteni a posztokat, pedig hasznos lenne. Úgyhogy egyből megjelenik a világhálón. Mivel nem rég indult el a blog, ezért nincs kiforrott olvasótábora. Hirdetni különböző facebookos csoportokban szoktam.

Próbálok rendszeresen írni, próbálok hetente egy bejegyzést írni. Viszont ha nem jön össze, nem török össze. Fontos, hogy a Let's play master and servant nekem egy hobbi, ami remek kikapcsolási és íráskészség lehetőség. Nem muszájból írom a bejegyzéseket, igyekszem nem stresszelni rajta.

Csak nem neki álltam a következő posztnak?

Nézzetek be a többiekhez is! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése