2015. július 2., csütörtök

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Álomesküvő


A múltkori igencsak rövidre sikeredett VKP-s bejegyzés után nagyon vártam az újabb témát, ami közelebb áll majd hozzám és bővebben írhatok róla. A mostani témánk pedig nem mást, mint az álomesküvő. Nézzük csak milyennek képzelem is el, tartsatok velem!
Ha még nem hallottatok a Vigyázz! Kész! Posztolj! kezdeményezésről és esetleg csatlakozni szeretnétek, akkor itt megtehetitek!

   Bis bald
   Johanna




Nos, miután Kate lecsapta a kezemről a leendő vőlegényemet, be kellett látnom, sosem leszek igazi hercegnő. Pedig jó kis tervem volt, amiben szerepelt a trónra jutás és a későbbiekben a világuralom is. A hercegnő-projekt sajnos elnapolva.

Igazából jelenleg olyan messze vagyok az esküvőtől, mint Makó Jeruzsálemtől. Azonban azt biztosan tudom, szeretnék esküvőt. Hogy majd milyen lesz, természetesen megjósolni nem tudom, hiszen rengeteg dologtól függ.
Az álomesküvőről konkrét elképzelésem nincs, mert nem ez a lényeg, hanem ami utána következik. Nem szeretnék hatalmas csili-vili, ízléstelen, túl nagyra törő esküvőt. Ezért én a klasszikus, egyszerű, mégis gyönyörű ceremóniát preferálom.

Ha hirtelen apa felcsapni Keresztapának vagy fognék magamnak egy Ferrarri vezetéknévvel rendelkező férfit, aki nincs kizárva az örökségből, valószínűleg külföldön tartanám az esküvőt. Nem olyan messze, hogy a rokonok és a barátok is könnyedén el tudjanak jönni.

2013, Hohenzollern


2013, Burg Elz


2014, Milánó


2014, Malcesine

 A helyszín nem tengerparton lenne, nem is kell mindenképpen vízparton lennie. A képek is milyen csodások tenger nélkül is! Igazából az lenne a legtökéletesebb, ha egy vadregényes helyen lenne. Kis templommal vagy akár kápolnával. Maga a szertatás templomban lenne, nem igazán tetszik a szabadtéri esküvő. Szerintem sokkal bensőségesebb. Valamint olyan helyen lenne, ahol a násznépet el lehet szállásolni akár több napra is. A díszítés a hely gazdag látványa miatt minimalista stílusú lenne. Nem kell a pompa meg a cicoma.

Szerencsére elég sok rokonnal tartjuk a kapcsolatot, akiket szívesen látnék az esküvőn. Ugyanúgy, mint a barátokat és a közelebbi haverokat. Nem vagyok a kis esküvőt ellen, csak szívesen megosztanám a hozzám közelállókkal. Meg amúgy sokat beszélek társaságban, szeretek a részese lenni a társalgásoknak. Így a személyiségemnél fogva adott, hogy nagy esküvőt álmodok magamnak. Viszont, ha a vőlegény rettentően antiszociális személy lenne, természetesen lemondanék róla. Kompromisszum képes vagyok ám! :)

Mivel hagyományosnak és klasszikusnak képzelem el, ezért elengedhetetlenek az ezekkel járó "rituálék", mint a nyitótánc, menyasszonytánc és a csokordobás. Nem vagyok jó táncos, ritmusérzékem van, de a mozgásom... Az katasztrófa! :D Ezek ellenére sem mondanék le róluk, hiszen mégiscsak fontosak nekem. Valamint nincs leskelődés a menyasszonyi ruha körül a vőlegény részéről. Szüleim közösen választották ki anyukám ruháját, ami szerintem kiölte belőle az a hatalmas meglepetés erejét. Szeretném, ha a párom álla a földön landolna, mikor meglátna fehér ruhában.

A meghívókat közösen terveznénk meg, hogy személyesebbé tegyük és ne valami sablon meghívókat küldjünk a vendégeknek. Valószínűleg mellőznénk a DIY megvalósításokat, mert pocsék a kézügyességem. 

A menyasszonyi ruhát hosszas keresgélés után választanám csak ki. A színe fehér, esetleg törtfehér lenne. A vonalai finomak, egyszerűek lennének. Semmi indokolatlan dekoltázs villantás, felsliccelés. Fátyollal még nem vagyok megbékélve. Viszont, ha mégis lesz, akkor is csak a legegyszerűbb. A vőlegény pedig feketében lenne, csak semmi kirívás és csíkos vagy fehér zokni.

Persze, nem feledkezhetünk meg a lakodalom legfontosabb pillanatáról sem. A vacsoráról! Nyilván, az egy szerves részét képezi a lagzinak. Egyszerű ételek lennének, mindent csináltatnánk. Nem kérném rá anyukámat, nekem meg kisebb-nagyobb gondom lenne, mint főzni. A fogadáson a nagy sztár a torta lenne, ami számomra mindegy milyen ízesítésű, mindenfajta édességet szeretek.


Forrás : giphy.com

A küszöbön átvivésből nem engedek, még akkor is, ha beverem a fejem. :D

De ezek a körítések nem fontosak, csak legyen kivel átélnem ezt a pillanatot!

A többiekhez is nézzetek be! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése