2015. december 3., csütörtök

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Példakép



A nagy kavarodásban teljesen kiment a fejemből a mai napi VKP. Most indult el az utolsó előtti hét a vizsgaidőszak kezdete előtt, három beadandó után és egy reggeli 7 órás vizsgafelvétel után - csak egyszer fagyott le Neptun barátom!-, úgyhogy hamarosan több időm lesz a pihenésre, egy vizsgát vettem fel. 
A mostani témánk a példaképek voltak. Nehéz kérdés és sokat gondolkodtam rajta, de azt hiszem, sikerült megtalálnom az én példaképemet. :)



    Bis bald,
    Johanna






Példakép. Példakép. De nehéz is megfogni! Az ember önkéntelenül is keresi az olyanokat, akikre hasonlíthat, aki mintaként szolgál számára. Mindig is úgy gondoltam, a példakép jóval több, mint puszta tisztelet. Ahhoz, hogy egy személyt példaképnek tekintsek, igazán ismernek kell. Több híres sportolót, színészt tisztelek és inspirálnak mind-mind különböző területeken. Nevezzük inkább őket kispéldaképeknek. Viszont, aki igazán, de igazán példaképnek mondható, az az apukám.

Lehetséges, hogy sablonosnak hangzik. Attól még igaz. Felnézek rá és ha egyszer felnőtt leszek :), én is szeretnék az övéhez hasonló életet élni. Nemcsak a munkában áll keményen helyt, a családra, vagyis ránk is próbál mindig időt szakítani. Ami mindig tetszett, a szabadságát a kezdetektől fogva a a karácsony előtti időszakokra tartogatta. Így mindig december közepétől otthon volt velünk, segített a Jézuskának. Ha valamit akar, igazán odateszi magát. Mellszélességgel kiáll az igaza mellett, ami néha túlzott makacsságba fordul - ami aztán közöttünk hangos kiabálásba, hasonló személyiségünk miatt ez szinte borítékolható. 
De a legeslegfontosabb indok, ami miatt tudatosan és azt hiszem, a tudatalattimban is, őt választottam ki; nála jobb apukát el sem lehet képzelni. Én is szeretném őhozzá hasonlóan felnevelni majd a leendő gyerekeimet. Kiskorunkban, öcsémnek és nekem, két naponta ő olvasta fel az esti mesét. Kirándulásokat szervezett, csak úgy spontán. Bejártuk Magyarországot, mert úgy tartotta, először ismerjük meg az országunk értékeit. Ez egyébként általános alsóban sok veszekedés tárgya volt köztünk, osztálytársaim mind Horváthországba mentek és egyedüliként én maradtam mindig ki. Hangos sírásokat kellett végigszenvedni, mire felfogtam, igaza van. És tőle hallottam először; ne feküdjünk le piszok haragosan.

Természetesen nem szeretnék egy az egyben úgy kinézni, mint ő. Az általa képviselt értékeket, felfogásokat viszont szeretném én is valahogy magaménak tudni. A lustaság legyőzésén még erősen dolgozom. :D

Nézzetek be a többiekhez is! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése