2016. április 7., csütörtök

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Ti ne álljatok át a sötét oldalra!
















Itt az idő egy újabb VKP-s poszthoz, méghozzá egy igencsak kettős és megosztó témában. Szerintetek? Igen, igen. Tudom, a címben ott van. Szóval, a mostani kérdéskör a közösségi média köré épült. 
Ahogy ma reggel elindultam az egyetemre, a poszton gondolkoztam. A trolin meglehetősen sokan voltak, az a tipikus #érzemaleheletüketanyakamban pillanat, mikor legszívesebben leugrottam volna és inkább kilométereket gyalogoltam volna a forgalomban. Amin túltettem magam a személyesterembe betörő nénike csontos könyökén, utastársaimat kezdtem vizslatni - no, nem feltűnően, pusztán adatokat gyűjtöttem ehhez a bejegyzéshez :). Kissé demotiváló volt a savanyú, reggeli arcokat nézni, ha hosszabb ideig néztem volna, talán még az életkedvemet is elvesztettem volna. Sablonos vagy nem, de a fiatalok nagy része mind a telefonjába merült.




Mielőtt jobban belemennénk a téma kitárgyalásába - hogy ne csak mások feje fölött törjek pálcát-, nézzük is csak, milyen felületeken vagyok jelen.

Ha a leggyakrabban használt oldalakat kellene összegyűjtenem, akkor a dobogóra nem meglepő módon a Facebook (vagyis inkább a Messenger), a Youtube és talán a nem olyan rég letöltött Instagram. Ezenkívül regisztráltam két éve a Twitterre, de azt alig használom. Telefonra egyszerűen nem találok értelmes applikációt hozzá, így számítógépről néha még felnézek. Hamarosan valószínűleg törölni fogom, pedig jó lenne.

Napi szinte látogatom ezeket a fórumokat. Youtube-on igaz, csak mint egyszerű felhasználó vagyok jelen, de imádom. Óra hosszakat tudok zenét keresni és lejátszási listámba pakolni, amibe már több, mint ezer szám van. De mostanában főként nyelvtanulás miatt rákattantam német, olasz és angol Youtuberek különböző csatornáira. Leginkább a vlogokat nézem, ott fesztelenebben beszélnek az emberek és nem egy előre alaposan átgondolt szöveget olvasnak, mondanak fel. Az, hogy kiket kezdek el nézni, követni, összetett. Fontos az ember magabiztossága, megfogó személyisége, ami miatt több videójába is belenézek. De ugyanúgy elengedhetetlen a felvételek jó minősége, és itt nyilván nem a lehető legdrágább, legújabb, legjobb kamerákra, mikrofonokra gondolok. Viszont egy pixeljeire esett, recsegő felvételt senki sem szeret nézni, nem igaz?

Sokáig úgy voltam az Instagrammal - mint az összes közösségi médiafelülettel-, én ezt nem akarom, meg amúgy is, mi szükségem van erre. Csak egy újabb platform, amire regisztrálni lehet és a nárcisztikus énünknek egy újabb teret adhatunk. Aztán egyszer csak az vettem észre, az első képet töltöm fel. Miért is csináltam profilt, ha addig olyan hevesen elítéltem? Ugyan az Instagram tele van a túlzásokba átcsapó emberekkel, akik sokszor megfeledkeznek arról, amit egyszer feltöltenek az internetre, az bizony örökre ott marad, viszont több olyan amatőr fotós, hobbifotós képeit nézhetem úgy a világról, ahogy az ők élik meg.

Nem hiába írtam a Messengert a Facebook mellé, ugyanis jóformán már csak azt használom. Sosem szerettem, nagyon sokáig nem is volt nekem. Ha jól emlékszem tizenegyedikes lehettem, mikor profilt csináltam magamnak, mert az ismerőseim semmilyen másik felületen nem voltak hajlandóak velem beszélgetni - amit máig totális hülyeségnek tartok. Képet utoljára március 8-án tettem fel, az azelőtti pedig december 6-ai. Megosztani semmit sem osztok meg, "tetszikelni" viszonylag gyakran szoktam és én kivételesen örülök annak az algoritmusnak, ami aszerint rendezi a hírfolyamot, kikkel tartjuk leginkább a kapcsolatot. De a legjobban talán azt tetszik, hogy egyszerűen letilthatom egy-egy ismerős tevékenységét - néhány mindent kiírnak, megosztanak. MINDENT. 



Akkor most merre is billen a mérleg?

Mindenki számára világos, hogy mennyi előnnyel jár a közösségi média. Igen, lehet a távoli országokban élő rokonokkal, szerelmekkel, barátokkal kapcsolatot tartani. Igen, lehet új barátokra, akár szerelmekre szert tenni. Lehet egy igazán jó internetes közösséget kialakítani - gondolok itt a különböző blogos csoportokra például. Lehet kreatív ötleteket, recepteket találni és inspirációt meríteni. Viszont semmi sem ilyen rózsaszín. Mert lehetettek akármennyire tudatos felhasználók, akik tényleg odafigyelnek arra, hogy a konkrét lakhelyüket ne mutassák, adják meg és a többi személyes adatait titokba tartsák, nem lehet elkerül az internet, a közösségi média "arctalanság" jelenségét.

Hiszen milyen csodálatos dolog a véleménynyilvánítás, tudathatom a világgal, hogyan vélekedek! Aha, persze. Csak, hogy az internet tele van primitív emberekkel, akik élvezik, ha a másikat ócsárolhatják, szidhatják vagy egyszerűen csak belé kössenek. Élvezik, mikor másiknak fáj és imádják, ha feszültséget, veszekedést generálhatnak. Az interneten keresztül kiadhatják magukból az elfojtott dühüket, reményvesztettségüket és az alacsony értelmi szintjeikről tesznek minden egyes hozzászólásukkal tanúbizonyságot. És itt nemcsak azokról van szó, kik látatlanba kipécéznek egy embert, hanem osztálytársakról, ismerősökről vagy haverokról, barátokról. Nekünk pedig fájnak a sértések és hiába mondják; lépj túl rajta, hiszen nem érnek semmit. Nincs olyan ember, akinek nem fáj. Persze, lehet figyelmen kívül hagyni, egy ideig. Ami pedig azután jön, a talán egyik legnehezebben feldolgozható dolog. 

Az emberek gonoszak, de a kisgyerekek különösképp. Képzeljétek el a kisgyereket a közösségi médiában! Nyilván ez durva általánosítás, azonban sajnos nagyrészt igaz. Mivel a szülők  nagy része hanyagul kezeli az internet és az ezzel kapcsolatos Facebook és egyéb közösségi felületek és gyerekek, kisiskolások közötti viszonyt, valamint sokszor nem is látnak bele, mi zajlik épp ezeken az oldalakon, sokszor túl későn értesülnek ezekről. Holott akár megelőzni is lehetne az ezekből származó lelki, testi sérüléseket.

És mi segít az ártani akaróknak? Az internet óvó látatlansága. Nem kell az áldozat szemébe nézni. Úgy írhatják a bántásaikat, hogy nem érzik a súlyukat. Könnyű és kényelmes a gép elől nekimenni a másiknak, tudván, ő csak írásban fog reagálni. Mert az az ember, aki kizárólag a közösségi oldalakon képes felvállalni "véleményét", az sosem fogja ugyanazt szemtől szembe elmondani.

Konklúzió?

Természetesen a témáról lehetne még kismillió dolgot megemlíteni, mind a pozitív, mind a negatív oldalon. Az internet és különböző social media tudatos és helyes használattal, úgy hogy tisztában vagy a realitással, abszolút működőképes. Tartsatok mértéket és menjetek a szabadba találkozni a barátokkal!


Nézzetek be a többiekhez is, miként vélekednek a témáról! (:

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése